Valódi gengszterbuli volt. A régi gárda a Főnök születésnapját ünnepelte. Zártkörű helyszínen, egy megbízható szakács egészben sült malacot szabdalt, míg az asztalok a tányérok súlya alatt nyögtek. Sertéskocsonya, hússaláta, sonkatekercs, jéggel teli vödrökben felszolgált vodka. Egy fémtálcán kokain volt kiporciózva.

A vendégek még mindig szállingóztak. Ritkán látni ilyen arcokat a mindennapokban, így együtt meg sosem. Az ott Vigyori, aki külsőre aszott volt, akár a tavalyi alma, végzettségét és szakmáját tekintve pedig csonttörő technikus. Valamint Armando, aki Emporio Armani sportöltönyt viselt, és Seagaléhoz hasonló frizurát. Habár az olajbarna bőrű ikrek, Vércse és Eszelős már felhajtottak néhány pohárral, féken tartották vad indulataikat, pedig a főnök rokonaiként elég sok mindent megengedhettek volna maguknak. A Kaszás, akitől a besúgók és a zsarolók egyaránt rettegtek, lélekben távol járt, és hunyorogva a mások számára megközelíthetetlen gengszter-nirvánában merült el.

A díszhelyen a Főnök, a régi iskola csúcsragadozója, Filó terpeszkedett, egy rettentően veszélyes ember. Miközben a vendégek lerótták a tiszteletüket előtte, hideg tekintettel fürkészte a termet. Jobbján a Generális ült, balján egy ügyvéd házaspár, akiket egy több mint huszonöt éve húzódó bonyolult ügy kezelésével bízott meg. A jelenlévő néhány nő külön asztalnál borozott. Mármint a vendégek feleségei – a főasztalnál az escortok kuncogtak és szipogtak. Nem vették őket emberszámba, státuszszimbólumok voltak. A beszélgetés folyama a trágár viccektől a szívhez szóló visszaemlékezésekig, a koronatanúkat célzó átkoktól a testvérekig, az életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek gyászolásáig terjedt. A barátságos lakoma egyetlen szokatlan eleme az emberek számára elérhetetlenül magas asztal volt, ahol a tatár beefsteaket szolgálták fel.

Minden egyes pohárköszöntővel oldottabbá vált a hangulat, a táncparkett pedig megtelt. A hűséges DJ ugyanazokat a számokat játszotta, mint a letartóztatás napján. Minden ugyanúgy nézett ki, mint huszonöt évvel ezelőtt, csak a résztvevők öregedtek meg időközben. A meghívottaknál legfeljebb apró, nyomógombos mobil volt, amit egy rajtaütés esetén azonnal összetörtek volna. Csak a Generális tanulta ki az online bankolást és egyéb mai csodákat, de még ő is sokáig hezitált, még mielőtt okostelefont kezdett volna használni. Az biztos, hogy az ujja végighúzását egy lapos képernyőn valahogy férfiatlannak ítélte meg.

– Kérem, mondja meg a feleségének, hogy gyönyörű…
– De hiszen tökéletesen hallom magát!

Vigyori zavarba jött, egy pillanatra felmerült benne, hogy magát az ügyvédnőt is megszólíthatná, de végül gyorsan visszatért egy olyan férfi modorához, aki világéletében csak három típusú nővel érintkezett: a saját rokonaival, bírónőkkel vagy prostituáltakkal.

– „Sherry sherry lady, goin’ through emotion…” – a táncparkett lángra lobbant. Plasztikcicák, szerény feleségek, öreg bikák, hiénák, valamint csikók a rokonságból, akiket megrészegített a legendás, városi nagybácsi aurája: mindenki vadul bulizott, majd következett a makaréna, aztán a kacsatánc, míg el nem jött a partnerváltás ideje.

– Egy tánc veled többet ér, mint ezer azokkal a kurvákkal!

Ezúttal az ügyvédnőn volt a sor, hogy elpiruljon. Mr. Vigyori meglepően ügyesen tangózott. Feltűrte az ingujját, a hölgy azonban a tánc forgatagában képtelen volt megfejteni a könyökhajlatán lévő elmosódott feliratot, és később már nem is próbálkozott meg vele.

Egyedül a Főnök és a Kaszás nem táncolt. Az előbbi átadta magát a csatlósai által nyújtott szórakozásnak, az utóbbi még mindig a gondolataiba merült. A Főnök csupán akkor vegyült a többiek közé, mikor sokadjára hangzott fel a Keresztapa keringője. A Kaszás felállt és mindenkinél hangosabban énekelte a születésnapi dalokat. A Generális valami különösre lett figyelmes – bár jó idő volt, mégis mintha jégeső kopogását hallotta volna kintről.

Nem jégeső, hanem patadobogás volt. Kentaurok meneteltek be a terembe. Kegyetlen vezette őket, vagy egy egész csorda követte őt. Az éneklés elhallgatott. A buli kezdete óta először lett csend. Kegyetlen azonban belekezdett a Boldog születésnapotba, és hamarosan mindenki vele együtt énekelt. Amennyire tudni lehetett, Filó és Kegyetlen együtt üzleteltek, és kölcsönös hálával tartoztak egymásnak, a csatlósaik viszont csupán a főnökök parancsára tűrték meg egymást. Nos, ezt valahogy el kellett viselni. A félvérek elfoglalták a helyüket a magas asztaloknál, és akár egy ember, puszta kézzel kezdték el falni a tatár beefsteaket.

A Generális a legvékonyabb kentaur még így is hihetetlenül izmos hátsó lábát nézte, és közben irigykedve arra gondolt, hogy egy átlagos fickó ilyen testalkattal azonnal legyőzhetné Mister Olympiát az Államokban. Ám ezeknek a lovaknak genetikailag ilyen volt a felépítése: patáik, akár a rézboxerek, arcuk pedig kartávolságon kívül helyezkedett el. Ha kellett, képesek voltak egy Polski sebességével elmenekülni a helyszínről, és semmitől sem féltek, mert olyan intelligensek voltak, mint az emberek, de úgy gondolkodtak, mint a vadállatok.

A Generális addig tűnődött a Főnök és Kegyetlen kapcsolatán, mígnem az előzetes letartóztatás és a tárgyalásokra való várakozás során egyetlen társa az Idegen szavak szótára nem lett és rádöbbent, hogy a víziló görög megfelelője a hippopotamus, szó szerinti fordításban folyami ló, hiszen a „hipo” az a lovat jelenti, a „potam” pedig a folyót, a Mezopotámia nem más mint, hogy “folyók között”, mert a mezo annyit tesz, hogy a kettő között, lásd Mezo-Amerika, ami Észak- és Dél-Amerika között fekszik, Guatemala-Belize-Honduras-El Salvador-Nicaragua-Costa Rica-Panama, a „phil” pedig azt jelenti, hogy „szeretni”, hiszen bibliofil, aki szereti a könyveket – ez könnyű –, vagy pedofil – uhh, söpredék, fájdalmak között pusztuljon –, szóval Philip az Phil-hip, Filó pedig Fi-ló – aki szereti a lovakat. Világos, mint a nap.

Fordította: Oroszi Blanka