Nem rég egy nagy városba költöztem, mondanom se kell, nem könnyű kiismerni itt magam; az óvárosban a járdák szűkek, ahol a gyalogosok egyszerűen nem férnek el. Egyfolytában nekimész valakinek, és minden ötödik lépésednél ki kell kerülnöd valakit, ami kizökkent a gondolatmenetedből. Egyszerűen nem tudok gondolni semmire, és megoldani se semmit fejben, miközben sétálok, mindenesetre meg lehet szokni egy idő után ezt is. Úgy voltam vele, hogy a kinti gondolataimat máshogy kell megoldanom. Azonban apránként észrevettem, hogy a kinti gondolataim, amik addig a hideg levegőben keringtek, kezdtek újra megjelenni, de nem azért, mert többet tudtam sétálni. Egyszerűen csak több időt töltöttem gyaloglással, mivel mindig megállított valaki, vagy feltartott, vagy a járdán kerülgettem másokat szerte a városban. Minden harmadik utcasarkon egy rakás ember állt áltagosan 4-7 percig, akik hamar szétszóródtak, szóval könnyű volt megszokni. Emiatt minden alkalommal sarkok számától függően 4-7 perccel hamarabb indultam el otthonról.
Eleinte az előre meghatározott tervek alapján kezdtem sétáimat, szorgosan jegyzetelve, hogy mennyit kell várakoznom minden egyes saroknál. Ennek ellenére a becsült várakozás egyre több lett. Sok időmbe telt, mire átírtam a távok becsült idejét, hogy alternatív, gyorsabb útvonalakat tervezzek, és emiatt tovább tartott kitalálnom őket. Ráadásul az új sarkok felfedezésének öröme is kikopott, mivel a sok barangolás felborította volna az egész napos rutinomat. Sokszor több időt töltöttem a tervezéssel, mint alvással.
A probléma akkor vált igazán láthatóvá, mikor a sorbanállás átment utcai agresszióba. Az utcai csetepaté előfordulása egyenesen arányos a hőmérséklet hirtelen változásával, vagy a légnyomás különbségével, ami napról napra egyre gyakoribbá vált. Csak pár napod van kényelmesen öltözködni, míg a hőmérséklet vagy a nyomás magasabb vagy alacsonyabb lesz. Mindig lesz valaki, aki megőrül és rúgkapálni kezd, mert elege van, és csak haladni akar. Ehelyett minden alkalommal várnia kell 10 percet, ha esik, ha fúj, és a várakozási idő sarkonként 2-4 perccel nő körülbelül kéthetente. Nagyjából egy héttel ezelőtt a városvezetés kilátásba helyezte a közlekedési lámpák bevezetését a járdákon. Az egyik szomszédos országban 6 km/órában határozták meg a gyalogosok maximális sebességét.
Rendszeresen előfordult, hogy egy busz-, vagy villamosmegállót épp aznap zárnak le. Minden nap elkerítenek valahol egy szakaszt, de minden nap más útvonalat is járok. Furcsa, de nem tudom, miért, de ez a két dolog valahogy mindig egybeesik, és emiatt kevesebbet és kevesebbet alszom. Ha megjön, még lassabban sétálok, és alig kapok levegőt. Ez átlagosan 2-3 perccel növeli a távot. A menstruáció első napjaiban általában 3 perc, a vége felé pedig már csak körülbelül 30 másodperc szokott lenni.
Néha, ha van elég erőm, ami az alváshiány miatt ritkán fordul elő, vásárolni megyek. Nem régiben részletes térképet készítettem a boltba járáshoz, amihez jelmagyarázatot is csináltam, hogy melyik boltba, a nap melyik szakaszán érdemes benézni.
Ennél a boltnál például kedden délelőtt 10 és 11 óra között, szerdán pedig délután 13:30 körül a legalkalmasabb betérni. Különböző üzletekben más-más a helyzet, de nem megyek máshova, mert túl sok idő lenne egy új útvonal megtervezése. Ehelyett inkább többet alszom 5-9 perccel. Minden két pont között történik. Az életem 8-12 perc között zajlik. Intervallumokban működöm, mint egy zenemű. Szerencsére egyre több a várakozási idő a sorban, ahogy már írtam is, emiatt egyre többet tudok gondolkodni mostanában. Már fejben kitaláltam egy egész regényt, csak nem tudom, mikor tudnám megírni.
De még mindig abban a boltban vagyok, ahová tegnapelőtt indultam néhány termékért, például rizsért, kenyérért és banánért. Remélem, hogyha végre valaki kienged minket, meg tudom mutatni neki ezt a jegyzetemet, bár könnyen lehet, hogy nem lesz ideje erre, mivel késésben lesz. Tudniillik a bolt annyira tele van emberekkel, hogy se ki, se be nem lehet menni. 10 órája be van zárva ide mindenki, beleértve a műszakvezetőket, takarítókat és biztonsági őröket, és a kamerák szerint, nem vagyunk többen 40-nél egy 90 m²-es helyiségben. Azonban a polcok közötti folyosók hónapról hónapra szűkülnek, és minden polcsaroknál 4-7 perccel növekedik a sorbanállás, így csak idő kérdése volt, hogy mikor történik valami hasonló. A polcok közötti hely amúgy is elég szűk, és már két embernek is nagy erőfeszítésbe telik, hogy ne okozzanak dugót a sorok között. A boltok táblákat kezdtek kirakni az ajtókra, hogy mennyien tartózkodhatnak bent, hogy elejét tudják venni a mostani helyzetnek, de ez még csak gyerekcipőben jár. Az üzletek nem emberek, hanem áruk tárolására szolgálnak. Meg kellett emelni a pénzárosok ülőhelyeit, hogy elférjenek. Általában öt pénztárgép van, ahol csak egy ember dolgozik, a többit a sorbanállók foglalják el, vagy a pénztárgépek mögött leeső elektromos cigis dobozok és öngyújtók. De a pénztárgépek mögött lévő alkoholos üvegek közül egyik sem törik el soha, mert nincs hely. És még ha le is esnének, nem lenne min eltörniük.
Fordította: Hajdu Levente Zsigmond