A gyereket és az anyát, akikről beszélni fogunk, a fogászati váróterembe fogjuk ültetni. Ez tipikusan az a hely, ahol a félelem emlékezetes asszociációkat teremthet. Az anya hatalmas Jimmy Choo napszemüveget visel, a gyerek térdzoknija mellett egy halom magazin helyezkedik el az alacsony asztalon.

– Nem fog fájni, ugye, Mami?

– Nem, nem fog.

– Fúrni fognak, Mami?

– Nem tudom.

– De jó kisfiú vagyok, és akkor nem fognak fúrni.

– Nem, nem fognak.

Az anya azt olvassa, hogy az amerikai olaj ára rekordot döntött, és hogy a fokhagyma jó herpesz ellen. Nyalogatja a szája szélét izgatottságában, vajon fontosak-e az aznapi hírek.

– Nem szeretem a várótermeket. Kivéve az állatorvosit. Ott mindig cuki állatok vannak. Kismacskák, kiskutyák meg ilyenek. A galambok is mennek orvoshoz, Mami?

– Hmm?

– A galambok is mennek?

– Nem tudom.

– Szeretem a galambokat.

A gyerek lóbálja a lábát a térdzoknijaiban és a váróterem ablaka felé néz. Egy szürke galamb ül a villanypóznán. Lehetne inkább fehér, de így is rendben van, a szürkék is aranyosak. 

– Mire gondol a galamb?

– Mi?

– Az a galamb. A villanypóznán. 

– Nem tudom.

– Mami?

– Mi az már megint?

– Nem sok mindent tudsz.

Az anya elcsigázottan leengedi az újságot. Aztán még elcsigázottabban ránéz a gyerekére.

– Hol van az a galamb?

– Ott.

Az anya odaáll a váróterem jobb alsó sarkába és átnéz a Jimmy Choo napszemüvegén. A galamb egy fapóznán ül, kötelekkel és huzalokkal körülvéve. Mesterségesnek tűnik, de ki rakna egy halott madarat egy póznára? Azt kezdi érezni, mintha egyenesen ránézne. A szem felemészti a nőt, eltűnik a feje, a felsőteste, a felső végtagjai. Rá akar kiáltani, hogy menjen el, mert veszélyes. Mert a feszültség egyre nő és a tér mozdulatlansága mindkettejüket meg fogja ölni. 

– Kérdezd meg tőle, mire gondol.

Ha lennének szárnyaim, elrepülnék. Ha lenne talpam, elfutnék.

– Mit mond neked?

Megragadjuk egymás szárnyait és egyedül távozunk. Nézz rám, semmi nincs többé, ami itt tartana. Hagyjuk, hogy a friss hírek átrepüljenek rajtunk, bedörzsöljük magunkat fokhagymával, olajjal gyújtjuk fel magunkat, és a gonosz velünk együtt távozik. Fészkünkben ülünk majd, és azt búgjuk, hogy a fák alatt lévőkért nem vagyunk felelősek. Megtanulunk lefelé repülni, és üdvözöljük a elhagyatottakat a rögök alatt. Ne aggódj, csak egy kis távolság választ el minket a madártávlattól.

– Mama, vigyázz, nyitva van az ablak.

Az anya figyelmesen hallgatja mit gondol a villanypóznán ülő galamb. Elfelejtette, hogy van egy gyereke, hogy a gyereknek van fogorvosa, és a fogorvosnak várószobája. Hisz a galamb szürke szemének. Közelebb hajol hozzá, hogy megérinthesse. Első megerősített hitvallás.

– Kérem a következőt – a nővér kinyitja a fogtündéres matricával ellátott ajtót és ledermed a huzatban. 

– Mami!

A riadt galamb csapkod a szárnyaival. Egy kerek Jimmy Choo napszemüveget visz a fészkébe.

Fordította: Szűcs Anna Emília